A Miród-forrás (Rákos kút) története

Az első írásos emlék a forrás múltjából, 1248-ból származik. Igaz erre a forrás újraszentelése után két évvel derült fény. A Váradsziget nevű vár keresése közben a levéltárban került elő egy földeladási bizonylat, mely kimondja, hogy a Váradsziget a Miród vizétől északra van. A másik adat 1265-ből származik, ami azt mondja ki, hogy a Miród-forrás a Stremtől délre helyezkedik el. A két oklevél bizonyítja azt, hogy a forrás már a XIII. század közepén valamilyen formában létezett.

A pontos, hiteles, és új adat, 1864-ből származik, amikor Pesty Frigyes történész megpróbált a falvakból minden nevezetességet összeszedni, és Kemestaródfán ezt találta, illetve a feltett kérdésére Márton Ferenc községbíró ezt a választ adta.

"Rákos-kút, az Ó-hegy tövében egy forrás, s nevezetét Rákos családtól nyerte. Ehhez a forráshoz szoknak a hideglázban szenvedők járni, vízéből inni, és a mellette lévő bokrokra, hajakból vagy más rútságokból egy darabocskát kötni. A szomszéd községek előtt is ismeretes forrás vize hideg, és kemény, talán némi gyógyerővel is bír, minthogy több hideglázban szenvedők vízétől meggyógyultak."

Hogy pontosan mikor keletkezett a forrás, arról nincs adat. A fent olvasható írás keletkezésének idejében, a faluban lakó Erdődy család egyik leszármazottja (neve sajnos a feledés homályába veszett) foglalkozott a forrás történetével. A következő, immár hiteles leírás a XIX. század végére tehető. Ekkor, a Gasztonyban élő József főhercegnek a vadásza (a név itt sem ismeretes) foglalkozott a kút történetével. Tisztogatta a forrást, széppé varázsolta a környéket. Ez az ember feleségül vett egy Láng Teréz nevű taródfai lányt, aki férje halála után minden írásos adatot megőrzött. Az Ő elbeszéléséből tudjuk, hogy régebben a falusiak, és a környékbeliek korsókkal, és kancsókkal felszerelkezve jöttek a forráshoz, és vittek haza a vízből, mivel az a hír járta, hogy a forrás vízének gyógyító hatása van, és a női bajok, elsősorban anyaméhrák gyógyítására szolgál.

A forráshoz közellévő Strem nevű patakon (ebbe csordogál bele a forrás vize) még egy híd is átívelt, amin még a Monarchia idején az osztrákok is átjártak a forráshoz. A kút közelében padok voltak találhatók, hogy a messziről jött emberek kipihenjék fáradalmaikat. A kút mellett néha tábortüzet gyújtottak, szalonnát sütöttek a látogatók. A forrás mögött, a partoldalba pedig egy oltárkápolna volt, benne pedig egy Szűz Mária szobor, mivel az akkor a faluban élő idős emberek Szűz Máriát választották a forrás védőszentjéül. Minden év szeptemberében a falusiak Mária búcsút tartottak, és kizarándokoltak a forráshoz

Az 1940-es évek elején a cserkészek jártak a faluban, és amikor megtudták, hogy van a községben egy ilyen nevezetesség, felkeresték azt, és rendbe is szedték. A cserkészek vezetője Sinkovits Imre, a későbbi kiváló színművész volt, aki 10 éve távozott az élők sorából.

A régi rendszer, és annak ideológiája, hogy mindenáron a határt meg kell védeni az idegen "betolakodók" ellen teljesen elsorvasztotta a kút legendáját.

Mivel a forrás nagyon közel van a határhoz (20 méter) a kutat betemették, a kút felett található oltárkápolnát lerombolták.

Így vegetált a kút 1990-ig, amikor a faluban élő három ember gondolta úgy, hogy mégiscsak meg kellene menteni a kutat az enyészettől. A forrást kiásták, vízelvezetés miatt vízelvezető gyűrűket raktak le, és megtisztították a környéket a gaztól.

2000 októberében vetődött fel először a kegyhely felújítása, de akkor még csak vágyakoztunk rá, hogy ebből talán lesz valami. 2001 májusában balesetet szenvedtem, úgy éreztem, hogy valaki fentről fogta a kormányt, hogy viszonylag ép bőrrel megúsztam a dolgot. Ezért elhatároztam, hogy megpróbálom a Miród-forrást felújítani.

Végül sok szervezés meghozta a gyümölcsét, sok támogató anyagi támogatásával és hihetetlen sok társadalmi munkával felépítettük a kegyhelyet. Egyszer elkészült maga a forrás, ami egy kápolna, melynek aljából csobog a forrásvíz. Felállításra került egy hatalmas fakereszt, ami a forrás mellé került, szembe a bejárattal, hogy messziről kitűnve fogadja a zarándokokat. A kereszt elé, a forrás mellé helyeztük a miséző oltárt, a kegyhely elé pedig a Sinkovits emléktábla került. A kegyhelyet körbekerítettük kerítéssel a vadak elleni védekezés miatt. Mára a Miród-forrás kegyhely Vas megye egyik legnagyobb turisztikai látványossága lett.

A munkálatok 2003-2004-ben is folytatódtak. Egy Lourdes-i barlang került felállításra, Boldog Batthyány László boldoggá avatásának emlékére. Továbbá a forráshoz vezető mintegy 700 méteres út mellett 2004-ben a 14 úti stáció keresztjei lettek elhelyezve. A dolog egyedüliségét az adja, hogy minden egyes keresztnek külön gazdája, gondozója van. Gondozóik a falusi gyerekek, illetve szüleik. Időközben a kegyhelyhez vezető utat a falusi emberek adományaiból kaviccsal borítottuk, így most a forrás, esőben is jól megközelíthető. 2005-ben egy harangot szenteltünk a kegyhelyen, valamint a Miród-forrás versét márványtáblába vésettük, és azt helyeztük el a forrásnál. 2005 év szeptemberében Mindszenty-emlékművet szenteltünk a hármas Mindszenty évforduló alkalmából, melyet Lezsák Sándor a Mindszenty Társaság elnöke avatott fel. 2006-ban az I. és a II. világháborúban elesetteknek, és az 1956-os forradalom üldözötteinek állítottunk emléket. 2007-ben Brenner emlékművet szenteltünk Brenner János plébános meggyilkolásának 50 éves évfordulója alkalmából. Továbbá a régi, elsősorban a vadak ellen készült kapu helyett egy csodaszép székely kaput készítettünk. 2008-ban az egyesületünk is beszállt abba az összefogásba, mellyel felújítottuk Kemestaródfa templomát. Ugyanebben az évben a régi, balesetveszélyes taródfai temetőkeresztet is felújítottuk. A templomszentelésre júliusban a község búcsúnapján került sor, míg a kereszt felszentelése augusztusban történt. A templomot dr. Veres András megyéspüspök, míg a keresztet dr. Márffy Gyula veszprémi érsek atya szentelte fel. Az augusztusi rendezvény alkalmából ünnepeltük a kegyhely fennállásának 760. évfordulóját. 2009. július 5-én szenteltük az egyesület által készíttetett 1848-49-es hősi emlékművet, de a templom előtti tér térkövezését és a hősi emlékművek díszkivilágítását is mi finanszíroztuk. 2010. szeptember 20-án a kegyhely is bekapcsolódott a Kulturális Örökség Napjai című rendezvénysorozatba. A rendezvény apropóján felszentelésre került a felújított kemesmáli temetőkapu, a temető keresztje és a falu végén található kőkereszt is.

2012-ben megünnepeltük a kegyhely felszentelésének a 10. évfordulóját. Az ünnepi szentmisét Pápai Lajos győri püspök atya celebrálta. A forrásnál beszédet mondott dr. Papp Lajos professzor.

2005-től folyamatosan fogadunk diák és felnőtt csoportokat táborozás, kirándulás céljából. Szándékosan nyitottunk a gyerekek felé ugyanis úgy gondoljuk, hogy Ők a jövőnk zálogai, velük kell ilyen korban megtanítani a természet és a védett értékek szeretetét. A nyitás pontosan azt jelenti, hogy április végétől október elejéig (időjárástól függően) hétvégenként diákcsoportokat fogadunk, akik a kegyhelynél táboroznak, túráznak. A látogatás folyamán elmondjuk a gyerekeknek a kegyhely régi és felújításának a történetét. Valamint megismertetjük őket a község történetével, szokásaival, hagyományaival. Ezek mellett a gyerekek sétálhatnak a jó levegőn, szalonnát süthetnek, és horgászhatnak a kegyhely mellett folyó patakban.

2005-ben merült fel először, hogy egy fedést kellene készíteni a forrás fölé, hogy esős időben is lehessen rendezvényt tartani a forrásnál. A tervek már 2009 körül elkészültek, azonban anyagiak hiányában nem tudtuk megcsinálni a fedést. Végül 2017-ben egyéni belügyminisztériumi döntést követően 5 millió Ft támogatást kaptunk, valamint a Vas Megyei Erdészet ingyen adta a fedés faanyagát. Ennek köszönhetően 2018 tavaszán elkészült az oltárfedés, melyet 2018. nyarán szentelt fel dr. Székely János megyés püspök.

A kegyhelyről több könyv, kiadvány és képeslap készült.

Miród-forrás verse

Erdő csendes mélyén, áldott völgy ölén,

A hegyoldali szent szűz ősi kegyhelyén,

Harang szava kondul, ének hangja száll,

Köszöntgetni jöttünk Téged Szűzanyánk.

Ahol dohos fű, és lombos ág,

Itt élt remetén kinek őrzi lábnyomát.

Itt borultunk térdre, és szállt fel imánk,

Légy ezerszer áldott édes Szűzanyánk.

Jó nekünk itt lenni hűs forrás tövén,

Hallgatni a víznek csobogás neszét,

Hull a perc az óra, mormolják a habok,

Eljön egyszer az is, melyben meghalok.

Segítsél úgy élni édes Szűzanyám,

Boldogan várhassam életem alkonyát,

Amely mindörökre majd Tehozzád fűz,

Hófehér szeplőtelen hegyoldali szent Szűz.

Verstörténet

Íródott valamikor 1910 körül. A pontos időpontot nem tudjuk, mindenesetre az biztos, hogy még 1867-ben amikor Pesty Frigyes helytörténész írt a forrásról akkor még nem volt meg a vers. A szerző nevét sem tudjuk és azt sem, hogy miért írta, és hogy esetleg megrendelésre írta-e vagy magától. Az biztos, hogy egy Láng Teréz nevű taródfai lányhoz került a vers az idők folyamán, aki odaadta azt Márfi Józsefnek. Jóska bácsi őrizgette azt évtizedeken keresztül. 2001-ben, amikor elkezdtünk foglalkozni a forrás történetével, akkor adta közszemlére a verset, és a 2002-es kegyhelyszentelésen hangzott el először nagyobb közönség előtt. A versnek úgy próbáltunk méltó emléket állítani, hogy azt egy márványtáblába vésettük és a kegyhely közepére helyeztük. A vers emléktábláját 2005-ben avattuk fel.

Takó Gábor

a Miród-forrás kegyhely vezetője